Az évet abszolút sportosan indítottam, 2-án és 3-án is a 40 fokos jógateremben töltöttem az estéket, óriási különbséget tapasztalva a két edzés között: a vasárnapi edzésen úgy éreztem végem van, nincs mese, itt helyben kiköpöm a tüdőmet, öt percenként elsötétült minden, még a mély légzés is óriási kihívást jelentett, pedig az egyetlen dolog ami ilyenkor segít, az a levegő. Jó sok, lehetőleg minél lassabban a tüdőbe juttatva. Erre esély nem volt, pihegtem és a túlélésre játszottam, az ászanákból rendre hamarabb kiestem. Mindezek ellenére sem keseredtem el, az ilyen jellegű érzések abszolút előfordulhatnak egy bikram jóga órán, talán nem ittam/aludtam eleget, bármi lehet. Mindenesetre alig vártam, hogy vége legyen és jöhessek másnap, akkor már biztos visszaáll a rend és végigvigyorgom a kínokat. És itt jön a lényeg. EGÉSZEN MÁS ÚGY EDZENI, HOGY LÉTEZIK EZ A BLOG. Hétfőn, miután Barbival az oldal indulásáról beszéltünk, csak ez a dolog járt a fejemben. Belekezdtek a csajok is, szuperül írnak, rám is gondoltak, így biztosan sokkal könnyebb lesz, juhéé, csináljuk! Este én voltam a sztár, fejemben csupa Fittlesz-es ötlettel csináltam végig az órát. Az előző napi szenvedésnek nyoma sem volt, most először dicséretben is részesültem, a pompásan kivitelezettArdha Chandrasana-ért! :)

Az elmúlt két nap munka-tanulás kombójába ugyan nem fért bele a folytatás, de sikerült a másik gyenge pont, a délutáni irodai "unalomcsoki" kihagyása, melyet a szemnek s a szájnak is oly édes Spongyabob  Traubenzuckerrel helyettesítettem. :))

Ezen csodás eredményeken felbuzdulva veszem be ma is a feledhetetlen aromájú bikram padlószőnyeget! ;)  

(Szisz)

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.