Hétfőn Dóri barátnőmtől megkaparintottam Carmen Elektra kezdő sztriptíz aerobikját. Kedden munka után ismét gyalog keltem útra az „edzőtermem” felé. Amint hazaértem a vasalódeszkát felállítottam, laptopot bekapcsoltam és rátettem - hogy jól lássam - majd a pendrive-ot bedugtam, redőnyt lehúztam, gyorsan átöltöztem és hallgattam mi vár rám…

Az edzésprogram célja, hogy táncolva erősítsük a testünket és egy kis színt vigyünk az életünkbe. (eddig remek) A nem túl megerőltető edzés során (juhéé) táncmozdulatokkal kondicionáljuk és erősítjük a testünket. Elsősorban a csípőnket, a combunkat a fenekünket és a hasunkat.(izomláz ezerrel).

Az első sztriptíz gyakorlatban az alapelemeket tanuljuk meg, a csípőkörzést a fejkörzést és mindazt, ami a kettő között van. (hmm) A második gyakorlat alatt felforrósodik a levegő (ezt kétlem), hiszen a combunkat és lábunkat is megdolgoztató talajgyakorlatokkal bővítjük a repertoárunkat.

A sztriptíz tulajdonképpen egy tánc, úgy melegítünk be, mint a táncosok. (izgi)

És a végén még kaptam egy jó tanácsot: Mindig adjatok hozzá valamit a saját személyiségetekből, mert a szexisség titka bennetek rejlik. Ez a rész annyira nem bontakozott ki az este folyamán, hiszen arra koncentráltam, hogy meg tudjam jegyezni és hozzávetőlegesen ugyanúgy megcsinálni a gyakorlatokat, ahogy Carmen. Inkább a paródiájának éreztem magam, de sebaj, lesz ez még majd sokkal jobb.

A héten háromszor sétáltam haza és egyszer másfél órát tekertem a szobabicajon. Még gondolkozom, mi legyen a jövő héten.

U.i: A képen Fannussal közösen kidolgozott Fittlesz-l programunk látható, melyet Emesével közösen valósítottunk meg. Eméről egyelőre csak annyit, hogy ő filmekre tornázik. (pl. Dr. House)

Várunk!:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hajrá csajok!

(Barbi)

 

 

Hmm… na jó, egy falat csokoládé belefér, ha már tornázom. Mindig így kezdődik, majd folytatom, hogy még egy, és még egy, míg nem arra leszek figyelmes, hogy egy ültőhelyemben el is fogyasztottam közel fél tábla édességet. Aztán dühöngök, hogy ezt most még is miért kellett Fanny?(!) Elgondolkodom, hogy vajon ez a néhány másodperc öröm, mennyi gyakorlatba fog nekem kerülni. Megérte? Majd arra is rájövök, valójában csak az első kocka volt íncsiklandozó, a többit már csak faltam, ki sem élveztem. Teli pocakkal, magamra haragudva kezdek neki készülni ezek utána a napi mozgásnak, plusz a „büntető” feladatoknak. Közel sem látom még az edzés végét, de lassan bemelegítő gyakorlatokkal kezdem. Átmozgatom a porcikáimat, fej körzés, vállemelés, lábfej „integetés” és még sorolhatnám. Majd miután sikeresen kibogozom a fülhallgatóm zsinórját - hozzátenném sosem értettem, hogy képes magától egy nap leforgása alatt „gordiuszi csomó” nehézségbe gubancolódni – összeeszkábálom a telefonommal, majd a zene végre áramlik a fejembe, amitől kezdek egyre jobban felpörögni. Általában ilyenkor a rádióállomások között tekergek, és keresem a hangulatomhoz illő pörgős muzsikát.  Majd megtalálom végre a „beinduláshoz” való számot. Ilyenkor, mindig elképzelem magam, mintha a Flashdance című filmben lennék, abban a jelenetben mikor egy helyben fut Alex, a hangosan szól a zene, ő meg csak csinálja 150%-osan. Belejövök és teljes gőzzel az izmaim erősítésére koncentrálok, meg a csoki kockák ledolgozásán. Érezem, hogy „él” a testem, bizsereg a vérem és már nem csak úgy mozgok, élvezem is. Örülök, hogy túlestem a kezdeti nehézségeken és „megsimogathatom” a buksim, hogy nem engedtem a kis „ördögnek”, hogy majd holnap tornázom, hisz akkor is van nap. Ilyenkor fantasztikusan hangzik, hogy majd legfeljebb kétszer annyit csinálok másnap, így a mait is pótolom. Nem, nem! Ezzel borul a fokozatosság elve, ami egy szuper dolog, ha tudjuk tartani magunkat hozzá. Valahogy a feladatok végére még is kellőképp elfáradok és gondolkodóba esem, mi lenne, ha ma egy picit „lecsippentenék” az időből és, mint aki jól végezte dolgát fürdeni megyek. Majd beugrik egy hang és egy mondat. Édesanyám, aki mindig képes volt erőt csalni belém a minden napi küzdelmekhez, egy levelében írta nekem, mikor Ő közben a saját betegsége ellen küzdött a kórházban.  Magam pedig igyekeztem túlélni a számomra akkor még nagyon idegen Mozgásjavító Iskolát és úgy éreztem nélküle nem megy. Majd újra és újra olvastam szavait és erőre kaptam, ahogy a mai napig teszem.

    „ Tudod, nem állok mögötted, de magadnak kell megtenned, mindig azt a bizonyos pluszt.”

(Fanny)

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit is írjak a hétről…írjak-e…de mivel a kudarcokról is be kell számolni, gondoltam megosztom milyen volt a hetem második fele.
A szerdai kosáredzésem eredménye: nem bírom megemelni a jobb karom, és a csuklómmal is vannak apróbb problémák. Most valahogy nem érzem úgy, hogy megérte….
Jó volt kosarazni, de egyre jobban azt érzem nem nekem való. Én igyekszem, van pár fiú aki segít, tanácsokat ad és mondja mit is kéne csinálnom, de páran csak morognak ha valamit elrontok….ami igencsak elkeserít. Azért nem adom fel!
Kaptam két megjegyzést, hogy szálkásítanom kéne inkább…de az a baj, hogy nem szeretek kis súlyokkal kínlódni (szálkásításhoz kicsi súllyal kell dolgozni, míg tömegnöveléshez naggyal, én a másodikat jobban bírom). Mellékesen megjegyzem, hogy ezektől a megjegyzésektől végig vagyok sértve…főleg mert az igazság fáj a legjobban az embernek.
Így hétfőn új edzéstervet csináltatok, talán bejön és kicsit feszesebb lesz a testem.
Szombaton ha minden igaz rögbi :D
A másik szerelem, igaz ez nem az én sportom mivel nem versenyezhetek, de időtöltésnek tökéletes. Végül is a sport az sport. És ez a lényeg!
Csütörtökön és pénteken tanultam, semmi mozgás. :(
Szombaton rögbi…ami kicsit késve el is kezdődött. Elsőnek bemelegítés majd pár labdás gyakorlat, ekkor hátratört az edzőszékem háttámlája, ami eléggé ijesztő volt…nem kicsit lettem ideges, de sebaj, van másik szék, ami nem az én méretem és nem nekem van beállítva a háttámla, 10 perc után minden csavaromat (amikkel rögzítve van a törött gerincem) éreztem belülről kifelé szúrni. Így abba is hagytam. Most tanulok, és a héten nem is lesz lehetőségem már mozogni. Következő hétre felhalmoztam 5 vizsgát…kimarad a fotózás, kosáredzés, sportterápia:(
Ez ilyen egyszer fent és megint fent ;)
Többieknek több szerencsét!!! (Marietta)

Csak egy gyorshír: hónapok óta 16-os farmerban járok (azaz 44-es),  és
ma poénból felpróbáltam a 12-es (azaz 40-es) farmert,ami legutoljára a
combom közepén megakadt, de most - igaz behúzott hassal , de még be is tudtam gombolni. :)
Úgyhogy tovább folytatom a most már átalakított menetrendet: napi váltásban megy a torna és a jóga esténként, reggel pedig laza nyújtó-bemelegítő feladatokat csinálok, hogy aktívan induljon a nap.Emellett letettem pár napja a kávét, helyette gyógytea és szükség esetén fekete tea van. Szépen tisztul az arcom, elmúlnak a ronda ragyák, amikkel 4 éve küzdök, most már csak a hónap bizonyos napjain jelennek meg :) Kezdem jól érezni magam :)
-8 kg :))
(Lina)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.