Nevezzünk engem Szomszinak.

Tegyük fel, hogy van egy kreatív szomszédom, aki rávesz, rábeszél, vagy csak felvet valamit, ami elindít dolgokat. Így történt az, hogy kb. 12 kiló fogyás után pár évvel ezelőtt új motivációt kerestem. Épp belebotlottam a Szomszédomba, és megkérdeztem Tőle, hogy milyen fogadalmat tegyek magamnak, hogy további 5 kiló leadására bírjam rá az agyamat. Erre Ő, mintha már évek óta csak erre a kérdésre akarna ötletet adni, rávágta, hogy ha nem teljesítem az 5 kilót, kb 2 hónap alatt, akkor egész márciusban járjak gyalog a munkahelyemre. Én meg ugye elvetemült, elszánt vállalkozó, megszeghetetlen fogadalmat tettem. És persze ennyi idő alatt 12 kiló fogyás után a szervezet nem produkál csodát: az év március egytől nekivágtam a reggeli 5 kilóméteres távnak. Először elmeditálgattam közben, majd rájöttem, nem vagyok érdekes magamnak egy órán át, jött a bartók rádió és elmélkedés, majd néha angoloztam, és a legjobb formámban rávettem a kollegáimat, akik a környéken laknak, hogy tartsanak velem. Tematikusan készültünk ezekre a sétákra, mindig előre tisztáztuk a témát, hogy még különlegesebbekké tegyük ezeket a reggeleket. A dolgot hamar megkedveltem, sőt rászoktam, könnyítésként biciklire cseréltem a sétapálcát, és így lett, hogy áprilistól novemberig szenvedélyes mozgóvá váltam.
Most új izgalmakat keresek, mert új dologra vágyom. Elszánt vagyok, elvetemült ha kell. Most a zsebemben van egy joker fitnessbérlet, van egy lelkes squashtársam, egy jó fej gyaloglószomszédom, egy sportimádó pasim ésésés a sziget és a liget nyitva, bicikli leporolható:)
Holnap kezdem, egy rövid nap utáni egyórás spinninggel, aztán sikeremet egy all-you-can-eat vacsorával jutalmazzák meg:)))
Az élet szép:)

(Szomszi)

Eszter vagyok, májusban leszek 35. Kezdhetném úgy is, hogy 34 éves vagyok, de pár hónapja erősen foglalkoztat ez a 35-ös szám. Nincs kapuzárási pánikom, nem erről van szó. Egész egyszerűen csak azt érzem, hogy szeretnék elégedett lenni mindazzal, aki vagyok, amikor eljön májusban az a bizonyos nap, amikor 35 évessé válok.
Nincs persze miért keseregnem, van jó állásom, lakásom, barátaim, és egy hobbim (fotózás), ami igazából több is, mint hobbi. Mégis, úgy érzem, hogy valami még hiányzik.
Hogy mi ez a valami? Fiatal koromból valahogy kimaradt az az időszak, amikor mások többnyire megélik, hogy szépségük, önmagukkal való elégedettségük a csúcson van, én egy eléggé magának való, zárkózott csaj voltam. Ezért azt gondolom, épp itt az ideje, hogy "csúcsra járassam" magam, és mi lenne erre alkalmasabb időpont, mint egy kerek születésnap?
A cél érdekében jobban odafigyelek arra, hogy mit eszem (az elmúlt pár hónapban 5 kilótól sikerült így megszabadulnom), és a sportot is igyekszem egyre jobban beilleszteni a mindennapjaimba.
Ez utóbbit tekintve konkrét terveim is vannak: eddig több alkalommal fotóztam már a Suhanj! csapatát az oldalvonalról, megörökítettem örömüket, ahogy beértek a célba, idén azonban szeretnék végre velük együtt suhanni. Egyelőre nem nagy távon, az április 10.-én megrendezésre kerülő Vivicittá Városvédő Futáson szeretnék a 6,5 km-es távon elindulni. A felkészülésemről pedig itt, a blogon fogok rendszeresen beszámolni - számítok a támogatásotokra, előre is köszönöm mindenkinek!

(Eszter)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.