Csárdás

 

Ma még kíméltem sarkamat, meg mire el tudtam volna indulni futni, mínusz 5 fok alá süllyedt a hőmérséklet, így maradtam Alexandrával.

 

Kicsit szerettem volna izgalmasabbá tenni az edzést, így jeleztem Lacának, hogy mind a két kikölcsönzött filmem megnézem vele, ha végigcsinálja velem a zsírégetést. Két mézesmadzagot is elhúztam előtte: az egyik maga Béres Alexandra, akire eléggé rá van cuppanva (persze csak utánam, meg nem is úgy, tudom). A másik a "zsírégetés", mint vonzerő, hisz már megint rettentő kövérnek érzi magát amiatt, hogy a hasán össze tudja fogni a bőrt. Bevetettem még néhány csábos pillantást is, majd sarokba szorítottam a konyhában és egy "lécci-lécci-lécci"-t duruzsoltam neki, mire őrült nagyvonalúan ennyit mondott: "Na, jó! De csak az elején!"

 

Rávettem, hogy cserélje le azért a farmerét egy macira, majd -- nagy bánatára -- áttekertem a Szandráról készült felvezető fürdőrucis képeket és belekezdtünk.

 

Már a belégzésnél akadt egy kis gondunk, hisz leverte a csillárt. Aztán "vazze, csúszik a lábam" felkiáltással már el is akart osonni, de itt még sikerült tartóztatnom. 

 

A lábemelgetés elég viccesre sikeredett, hisz valami egész elképesztő táncot mutatott be, aminek köze nem volt a sarok- és vádliemelgetéshez. Sejtettem, hogy nehezebb lesz, ha eljő a "hinta". És jött is, mire Laca gyakorlatilag csárdást kezdett járni, még csapkodta is a lábfejét a kezével, én meg fetrengtem a nevetéstől, így a hasizmot is előrevetítettem magamnak. Idáig jutott első körben...

 

A következőkben The Economist-ból fel-fel nézve konstatálta, hogy még mindig szenvedek, kedvesen megdicsért oldalanként ("Sokra nézlek emiatt, Giga!"), majd a hasizomra sikerült visszacsalnom (hátha kockás lesz egyszer). A "rendes" hasizomnál is már hangokat adott ki (sose értem, hogy az edzőteremben a sok pasi minek ordít minden emelésnél, de már az elsőnél is, szerintem iszonyú gáz), de aztán a ferde hasizomnál felkiáltott: "Hú, basszus, ez fáj!", majd faképnél hagyott.

Azért az biztató, hogy Laca simán végigfut egy maratont. Lehet, hogy egyszer nekem is sikerülni fog, ha a zsírégetésben ilyen menő vagyok?

(Gigi)

Szerda este 22:43. Visszaértem edzésről, most kezdem a holnapi vizsgára átismételni a tananyagot. Egy biztos: nem kell ma altatni. 
A délutáni sportterápiában nem csalódtam ( mellékesen megjegyezm nem is lehet, mert az ott dolgozó lányok mindent megtesznek annak érdekében, hogy megfelelő izomzattal távozzak majd innen). 90 perc: kezdtem talajon, hason és háton fekve hátizomra erősítettem, majd kondigépen folytattam. A hason végzett hátizomgyakorlat a legfárasztóbb gyakorlat szerintem, míg a kondigépen vígan megmozgatok 40 kg-t is hason a 2 db 3 kg-os súly is kikészít. De lesz ez még 5kg is :D Miután küzdöttem a talajon jött a kedvenc: a kondigép! Na itt megmutathatom az erőmet. Meg is kaptam a fiúktól, hogy nem szívesen szemtelenkednek velem :)
Sport után lihegtem kicsit a szobámban, utána indultam edzésre. Nagyon élvezem a kosarazást, jó a társaság és próbálnak tanítani a fiúk...több, de inkább kevesebb sikerrel. De igyekszem és bízom benne, hogy képes vagyok megtanulni játszani. Az utolsó fél órámnak nem volt sok értelme...kb annyi, hogy még a csapattársaimat is feltartottam és blokkoltam ahol lehetett...de kedvesen türték a hibáim, remélem így is marad.
Nagyon vártam, hogy visszaérjek a rehabra és lefekhessek, fáradt vagyok.
Kiváncsi vagyok holnap mimben nem lesz izomláz, de nem lesz idő lazsálni...reggel 9-től 90 perc sportterápia!

Éljen a mozgás!
(Szorítsatok csütörtökön 15:00-tól, akkor lesz a vizsgám :D )

Hajrá csajok!

(Marietta)

Könnyed módon indítottam a mozgást. Első Fittlesz-es napomon a rövid távú futkosást választottam a wc és a szoba közt, hála egy valahol benyalt vírusnak. A nap végére mázsásnak tűnt a 9,5 kg-os kisebbik lányom. Aztán másnap rákapcsoltam- elmentünk laborba az előbb említett leányzóval- nagy harc volt, és számomra még edzés is- hiszen hosszú percekig kellett izmokat megfeszítve szorítani a kicsit,hogy ne dobálja magát,míg megpróbálnak kisajtolni belőle a vizsgálathalmazhoz elegendő vért. Szegényem úgy elfáradt a küzdelemben, hogy azonnal el is aludt, amint végeztünk. Így nem buszoztunk, hanem inkább jó tempójú sétába kezdtünk és úgy mentünk vásárolni :) Ha valaki próbált már kis babakocsit tolni a hótól félig letakarított járdán, tudja, hogy azért ez átmozgat rendesen :) Hazafelé azért már busszal jöttünk, de még sétáltunk utána sokat. Este, altatás után elkezdtem a jóga alapokat ismételni. Eredmény: aludtam,mint a bunda és reggelre érzem a combom:) Kis lépés, de lelkesít :)
(Lina)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.